Boldogan induló nap

Sötét, borús délután volt. A fülledt levegőt néha felváltotta a langyos, nyári szellő. Mindenütt csend honolt. Szinte érezni lehetett a vihar közeledtét. Ez az érzés Yoh lelkét is átjárta, ki épp Anna utasításait végezte. A fekvőtámaszok, felülések sorozatától már alig érezte fájdalomtól ordító izmait. Anna egy régi könyvet lapozgatott, miben igen csak elmerült. Mikor végzett, Yoh hanyattfeküdt a nappali közepén. Homloka gyöngyözött a verejtéktől. Kicsit pihegett, de ezt a pihegést lassan hamarosan halk horkolás váltotta fel. Anna figyelmét oly annyira lekötötte a könyv, hogy még ezt sem vette észre. Csak akkor eszmélt fel, mikor Morty belépett. Inge könyékig fel volt tűrve, s kezét egy fehér, ki törölközőbe törölgette. Fújt egy nagyot, majd így szólt:

-         Kitakarítottam a fürdőt! Van még valami feladatod a számomra?

Annát hirtelen érte Morty hangja. Kicsit megrémült, de ezt igyekezett elrejteni.

Akkor elmehetnél bevásárolni. - felelte, s egy cetlit nyújtott a kis emberke felé, ki  fölött ott lebegett Amidamaru. A szellem rögtön kiszúrta a földön pihenő fiút. Sietett felébreszteni, nehogy Anna észrevegye, s büntetést szabjon ki rá. Szerencsére még épp időben keltette fel, mert a következő pillanatban Anna jövendőbelije felé fordult.

-         Kész vagy, Yoh?

-         Igen- felelte, s közben szemeit dörzsölgette.

 Majd tett egy pillantást Amidamaru felé. Ez a pillantás egy üzenetet volt, mi annyit tartalmazott: Köszönöm! A szellem rögtön megértette, s elmosolyodva bólintott.

-         Akkor még 10 km futás, és utána vacsora, feltéve, ha Morty képes lesz időben elkészíteni!- szólalt meg Anna a szokásos rideg, érzelmeket nem tartalmazó hangján!

Morty arcáról le lehetett olvasni, hogy dühítette ez a kijelentés. Annát ismerve inkább nem szólt, megfogta a cetlit, s elindult bevásárolni. Vele együtt Yoh is elindult. A fiatal sámán vidáman viselte el a fájdalmat, melyet a karjaira, s lábaira csatolt súlyok okoztak. Örült, hogy csak 10 km-t kell futnia, és egész napra végez az edzéssel. Akkor még nem tudta, mi vár rá…

*                                             *                                             *

Folytatása következik…